Az egész gyerekkorom nyári és őszi időszaka a csodálatos szőlőskertben telt, ami tele volt megannyi édes kék, zöld és sötétlila szőlőszemekkel. Imádtam minden percét. A szőlők gondozása nem kis feladat, apám próbált is minden trükköt megmutatni, megtanítani, kapáltam a sorok között, metszettem a felesleges vesszőket, bújtattam, szüreteltem. Az sem mindegy, milyen fajtájú a szőlő, másképp kell bánni a különböző típusokkal. Mindaddig míg a szőlőből nem lett bor, a borból egymást követő néhány mámoros nap apám részéről, tényleg jó volt.
Idővel egyre több ilyen nap lett, végül már az volt a kevesebb a nap a hétből, amikor nem volt italtól elázva. Míg egyszer csak eljutottunk arra a pontra, hogy már egy nap sem volt józan a hónapban, nemhogy a héten. Az apám alkoholista volt. Nagyon szerettem, de az ital teljesen elszakította tőlem, tőlünk, a családtól. Egyre kevesebbet láttuk. Az ideje nagy részét lent a kis külön szobájában töltötte a melléképületben vagy éppen a hasonlóan borkedvelő barátjánál.
Igyekeztem vele minél többet beszélgetni a valamivel józanabb pillanatokban a helyzetéről. Ő is tudta, hogy nem jó, ami van, hogy ez így nem élet, nem csinálhatja ezt így tovább.
A problémáim, kérdéseim megoldására, mindig előveszem a keresőt, az alkohol elvonó intézmény kifejezésre keresve találtam meg azt a fantasztikus helyet, ami megváltoztatta az egész családunk életét. Én mindig hittem abban, hogy apám képes lenne megváltozni, de a családom eleinte ebben kevésbé volt ennyire támogató. Így sokat egyedül küzdöttem azért, hogy apám is kezdjen hinni abban, hogy megváltozhat. A weboldalon van egy olyan menüpont, amit a hozzátartozók részére hoztak létre. Ezt végigolvasva már teljesen biztos voltam benne, hogy nem adhatom fel, jó úton járok, és igen is tudom motiválni a függő apámat. Még többet beszélgettem vele. A családomnak pedig megmutattam az oldalt, aminek köszönhetően ők is belátták, hogy az alkoholizmus nem csak apám problémája, ezzel az egész családnak foglalkozni kell, támogatást nyújtani, motiválni.
Miután édesapámat közös erővel sikerült rábeszélni, elvittük a 28 napos felépülési programba. Először nagyon félt apám, mondogatta, hogy úgysem bírja ki, ő ehhez gyenge, és már a második napon biztos vissza fog jönni. Azért értünk megpróbálja, de ne számítsunk sok jóra, és ne felejtsük el, hogy ő szólt előre. Végül letelt az első öt nap, és apám nem termett otthon hirtelen. Hétvégén bemehettünk hozzá, és már ekkor azt láttam, mintha egy másik emberrel találkoznék. A látogatás során ingyenes konzultációra és ingyenes ingyenesen pszichoedukációs előadásra is lehetőség volt, ami sokat segített nekünk is abban, hogyan vonódjunk be ebbe az egész felépülési időszakba.
Az intézmény gyönyörű helyen található, fűvel, fákkal, apám sokat sétálhatott a természetben, és a Balaton felvidéken heti kirándulásokra is mentek, amikről mindig nagyon lelkesen számolt be nekünk a látogatók alkalmával. Rég nem láttam olyan csillogást a szemében, mint mikor ezekről az új élményekről mesélt nekünk. Ez is a természetközeli felépülési lehetőség volt az egyik, ami nagyon megfogott, hisz kertészként apámnak sokat jelentenek a növények. Tudtam, hogy ez jó hely lesz neki, közelebb kerülhetett ismét a természethez, és persze, ami az egészben a legjobb, hogy hozzánk is.
A Családi Felépülési Központ számunkra egy igazán csodatevő alkohol elvonó intézmény, hiszen apám ma már ismét úgy műveli a szőlőkertet, olyan odaadással, törődéssel, figyelemmel, ahogy azt kell, és józanul.